Tegnap este érkeztem meg az állomáshelyre. Az éjszakát a tiszti épület falának dőlve, karbatett kezekkel, lehunyt szemekkel, meditálva töltöttem el. Mikor eljött az idő, bementem az épületbe és részt vettem a névsorolvasáson. Ezután szó nélkül, a társaimmal fabatkát sem törődve elindultam a busz felé és felszálltam. A leghátsó ülésen, az ablak mellett foglaltam helyet, továbbra is karbatett kezekkel és lehunyt szemekkel. Megpróbáltam pihenni egy kicsit, de az egyik nő idegesítő ricsaja miatt ez nem volt könnyű eleinte.