Alaesia Castelot

Olyan, min egy lázadó tinédzser. Talán, mert az is, hisz ott tiltakozik a szabályok ellen, ahol csak tud. Fúj,harap, morog, kiabál, rühelli egyszerűen, ha korlátozzák a szabadságát. Hihetetlenül dühös tud lenni akkor, mikor parancsolnak neki, nincsen ehhez hozzászokva, Önálló és önellátó személy ő, hagyják akkor békén. Érzelmei hirtelen, széles skálán változnak, könnyedén ki lehet őt hozni a sodrából. Bosszúálló, hosszú hónapokig képes várni, hogy visszaadja azt, mit kapott. Harcos típus, nem esik nehezére egy-egy rossz szóért, mozdulatért betörni az illető orrát. Dacos, vadóc kölyök ő.  Őneki minden jár, ő mindent megkaphat. Az apját okolja anyja halála miatt..

Igazi kis plázacica. 160 cm-éhez társul az arányos testalkata. Sminkhez ért (nem úgy mint az user) így simán eléri, hogy koránál idősebbnek, esetleg fiatalabbnak látsszon. Ruhái divatosak, a legújabb trendet követik, ahogy ő maga is. Sokat ad a látszatra.

Alaesia Castelot tizenhét évvel ezelőtt látta meg a napvilágot egy budapesti magánklinikán. Az apja tetemes borítékot hagyott ott, miután az anyjával együtt elhagyták az épületet, hogy az otthonukba térjenek vissza, s ott lábadozzon az anyuka a szülés után, miközben a gyermekre nevelők vigyáztak igen nagy gonddal.
A legjobb minőségű, legmárkásabb babaruhákba öltöztették, babaúszásra járatták és már igen fiatalon elkezdték a német nyelv oktatására, fél éves korában, hisz az angolt az apjától tanulja. Az apja katona, Castelot ezredes, igen keménykezű ember. Az anyja, Marie halk szavú hölgyemény, ki hagyja, had tegyen azt a férfi, amit jónak lát. Ala mindent megkapott, amire csak vágyott, kivéve egy dolgot. Szeretetet a szüleitől.
Bármit akart, megkapta, így esett, hogy lett egy lova. Mikor négy éves volt, hiszen őneki jár, ő Castelot. Sose érdekelte az, hogy most másoknak mi a rossz, csak saját maga volt számára fontos. Ahogy nőtt, fejlődött gyermekből kiskamasszá, úgy vált egyre kibírhatatlanabbá. Tizenkettő volt, mikor először berúgott. Onnantól kezdve hiába minden tiltás, ő azt tesz amit akar felkiáltással tett meg mindent, mihez kedve volt. Akaratos, kibírhatatlan leányzó, akinek a nevelését a kezdetektől elrontották. Tizenhat volt, mikor az apja vezetett, s gyorsított. Az anyja az anyósülésen ült, ő meg az apja háta mögött. Nem kellett volna gyorsítani. Az anyja rögtön meghalt, ő meg Biotrint kapott. Azóta haragszik az apjára. Miatta halt meg az anyja, nem?


- Alaesia! - Hallom a kiáltást az apámtól, majd rögtön a kopogást. Épp az új szempilla spirálomat próbálnám ki, így igen idegesen nyitok neki ajtót. 
- Mondjad - vetem oda neki foghegyről. A szobám fala tele van poszterekkel, meg lányos kacatokkal. Várom, hogy most mégis mi a francfenét akarhat.
- Gyere - ragadja meg a csuklómat és elkezd ráncigálni. Aztán felkap a vállára, mint egy zsák lisztet, mikor nekiállok sikítozni, meg hogy én nem akarok menni, tegyen le. Nem érdekli, csak megyünk le a lépcsőn. Ki akarom próbálni azt a nyamvadt spirált, nem azért jártam végig három boltot, hogy most veszni hagyjam! Tegyen már le, az isten szerelmére. A garázsba visz, ahol egy sofőr és az egyik testőr áll. Rögtön beszállnak az egyik fekete, sötétített üvegű autóba, ahol apám a szabad kezével kinyitja a hátsó ajtót és bedob. A testőr kap el, én meg sikítok, próbálok kijönni. Rám zárja az ajtót, gyerek zárat kapok rögtön. És elindulunk. Nem akarok menni. Hová megyünk? Hova visznek?

A lányom, Alaesia Castelot nagyszerű katona lesz, de ez a maguk felelőssége. Remélem, gondját viselik az Orionon.