Edzőterem

Az edzőteremben kopott, de tisztán tartott felszereléseket találhatsz. Egyszerre 10-12 ember fér el, ha minden gép ki van használva. Ezeket kedvedre használhatod.

Nem volt túl nagy tömeg szerencsére. Ritka alkalmak egyike, hogy az edzőteremben viszonylag csönd van, hisz gyakorta jöttek ide az emberek fejleszteni magukat, még az utolsó pillanatok erejéig. Én csak a szokás kedvéért vagyok itt, hisz minden nap szerettem kicsit megmozgatni magamat. Jelenleg a fekvenyomónál voltam és egy méretesebb súlyt nyomtam ki. Lassan csináltam, hisz ezt sosem szabad elkapkodni. Segítőm, egy edzettebb férfi volt, aki azonban hamarost jelezte, hogy neki mennie kéne, így lassan be kellett fejeznem a gyakorlatot és letéve a súlyt az emelvényére, törölközővel megtöröltem arcomat. Nem viseltem felsőt, így látszott szálkás izmaim és tucatnyi hegeim, melyek testemet borították. Végül úgy döntöttem bicepsz gyakorlatokkal folytatom, így nekiálltam ideális súlyzókat keresni.

Zac - még az Orion kezdete előtt

Ilyen nincs, egyszerűen nem hiszem el. Már pedig én biztos, hogy fogok kockákat találni. Hahó, a világon mindig is lesznek kockák, ez talán az egyedüli dolog, amelyben az öcsémnek igaza volt. Istenem Sólyom! Remélem, hogy jól van az az idióta kölyök. A testvérem, naná, hogy vigyázok a sejhajára. Jázmin meg ebben az egyedüli dologban nem előz meg. Mert én katona leszek, ő meg tanár, ha. Ennyi, itt én leszek a jobb. Végülis, középső gyerek vagyok. Eddig a játékokkal akasztottam ki a családomat, most meg ezzel. Az edzőterembe igyekszem, kilométer hiányom van. Le akarok fáradni. Ennek meg a legjobb módja a testedzés.
- Hali - mivel már vannaj bent, köszönök - van tizenkét oldalú dobókockád? - megkérdem, hátha. Az enyém eltűnt, ha van neki elkérném.

Már épp megtaláltam a megfelelő súlyzót, mellyel, nagy eséllyel el leszek egy darabig, mikor is idejön egy bige egy elképesztően hülye kérdéssel. Egy ideig nem mozdulok, csak nézek rá féloldalasosan sárgás szememmel. Nem tudom, hogy átérzi-e milyen hülyeséget kérdezett, igazából, ha rám néz is sejthetné a választ. Ehelyett anélkül, hogy elmosolyodtam volna, érces hangomon válaszoltam neki nyugodtan.
- Peersze, mindjárt adok is neked, hisz mindenki magánál tartja az ilyeneket. – ezzel megfogom egy 12 kilós súlyzót és nemes egyszerűséggel a kezébe adom – Tessék… én ezzel szoktam dobálózni.
Ezzel el is vetem az egyik 40 kilós szörnyeteget és az orrom alatt mormogva leültem a közeli puffok egyikére és elkezdtem erősíteni. A nőcivel nem is foglalkoztam tovább, hisz nagy eséllyel most vagy nekiáll puffogni, vagy nem tom. Annyira nem is izgat annyira.

Ó apám. Nos, igen, ez egy hülye kérdésnek is hangozhatott. De könyörgöm, számomra életbe vágóan fontos! A pasas enyhén szólva is ijesztően nlz kikarakter. Mintha most lépett volna ki egy kalandkönyvből, mint valami NJK karakter. Komolyan, hozzá jól állna a vándor szerep. Összefogom a hajamat és rámosolygok. Ő meh a kezembe ad egy súlyzót.
- Ez nehéz. Mond csak, mindenkinek ezt a bájos oldaladat mutatod, vagy csak engem tisztelsz meg vele? - ránézek, közben leguggolok és leteszem a kapott holmit.
- Melyik programra fogsz menni? Hangának hívnak, és téged? - Attól még, hogy egy kicsit félek még nyugodtan tehetek föl kérdéseket. Nekiállok nyújtani, és lemegyek spárgába.

A csajszi nem igazán adta fel, pedig enyhe utalást kapott, hogy most nem vagyok vevő a hülyeségekre. Mindenesetre nem hagyta fel a dolgait és nekiállt kérdezősködni. Az egyetlen mákja csupán annyi, hogy sosem voltam az az agresszív típus, és viszonylag nyugodtan fogadtam a dolgokat. Nem vagyok annyira bunkó sem, hogyha bemutatkoznak, csöndbe maradjak, bár az azt megelőző kérdésére csak morogtam egyet, mert nem terveztem válaszolni erre. Gondolja át a helyzetet és akkor majd kap választ a kérdésére.
- A nevem Zac. Jupiteres. Kell a francnak a felelősség én megelégszek a sorkatona élettel. – mondom majd lassacskán emelgetem csak a súlyokat, mert jóval a megszokott súlyaim fölött vannak, de amennyire én tudom, gyakorta kell a megszokottak fölé menni, különben megragadsz a szinteden – A te terveid nem igazán érdekelnek, nem kell fárasztanod magad. Nem vagyok egy szociális alkat, szóval ne is számíts tőlem sokra.

Mindenből hozzuk ki a legjobbakat, nem lesz ezzel semmi gond se, kérem szépen. Rá mosolygok, istenem, ha tudná hogy már most hány történetet találtam ki hozzá, melyeket szívem szerint elmesélnék a kockáimnak. Kik valahol a fronton tévelyegnek, s reménykedem benne, hogy még élnek. Talán élnek, talán nem, kitudja ezt megmondani kérem szépen?
- Viszont ha tisztnek mennél, aklor lehetnének csicskáid. Ez is egy felfogás, tudod - nyújtok. Spárga, térdemra hajolok, előre. Egy elefánt, két párduc, három vörösbegy, négy antilop, öt rinocérosz és vissza. Lábcsere. Hat orrszarvú, hét oroszlán, nyolc király pingvin, kilenc réti sas, tíz vadkan. Felül. Jól van, megy ez nekem kérem szépen. Felállok, és megyek két egy kilós súlyzóért. Nincs erőm.

Pár emelés után letettem inkább a súlyzót, úgy tűnik ekkora súlyt még elég nehézkesen bírok, így inkább lazítok egy sort. A csajszi sületlenségei viszont bántották a fülem.
- Volt elég csicskásom a sitten, de én nem nekem valahogy nem igazán adja a dolog. Sosem szerettem vezetni, viszont ha megmondják melyik fejet kell betörjem, az számomra sokkal kényelmesebb megoldás.
Nem hazudtam, ez a teljes igazság volt. Rühelltem vezetni, és a felelősséget letojtam, én ez ügyben sosem idegeskedtem, viszont tudom magamról, hogy nem sok ember élné azt túl, ha ellent merne mondani nekem, vagy megkérdőjelezné a dolgaim. Így a becsületem és a mások testi épségét szem előtt tartva elég nyílvánvaló, hogy a sorkatonaság maradt csupán meg nekem.
- Miért te csak csicskításért akarsz nagyobb programot lerakni? Ha igen, nem leszel túl népszerű a pasik körébe. - mondom gúnyosan.