Udvar

Méretes betonudvar, melyet már feltört a gaz: nem túl bizalomgerjesztő. Az a néhány fa, amely itt áll, már kezd elsorvadni, egyik sem túl bizalomgerjesztő. Akadnak padok elszórtan, melyek többé-kevésbé még használhatóak.

Új játék - Blake


Unatkozva tébláboltam az udvaron. Azon gondolkodtam, hogy vajon mit is tudnék itt magammal kezdeni, míg indul a kiképzés, s addig még van vissza két nap. Két pokoli várakozással teli nap. Wya meg még sehol, pedig azt mondta ideér a program kezdéséig. Eksü, ha lekési, akkor megverem. Bosszúmat fontolgatva, kóricáltam, mikor neki mentem valaminek.
- Hogy az a... - szitkozódtam, mikor megállapítottam, hogy a támadóm egy méretes fa volt.

Kint az udvaron pöfékeltem egy padon, mikor a kantinból előbukkant egy lány. Füttyentettem egyet, mert nagyon dögös volt, de nem tűnt fel neki. Megvontam a vállamat, és tovább pöfékeltem.
- Az a fa szerintem már évekkel ezelőtt is volt - mutattam rá egy fontos tényre, mikor az előbb említett lány neki ment a szóban forgó növénynek.

Felkaptam a fejemet a hangra.
- Tessék? - kérdeztem vissza meglepetten. Leginkább azon lepődtem meg, hogy van itt rajtam kívül valaki más is. Aztán jól megnéztem magamnak a srácot. Hát... Orion, tuti.
- Orion? - kérdeztem végül. Ha esetleg bajtárs, akkor nem ártana tudni róla.

Felröhögtem a meglepett arcát látva.
- Nem kell úgy meglepődni - közöltem vele vidoran.
- Ja, orion. Mi más...? - csóváltam meg a fejemet. - Gondolom te is - tettem még hozzá. Aztán végig néztem rajta. Bár ezzel az alakkal... hmm... nem is lesz annyira rossz ez a kiképzés.

Nem zavartattam magam a nézése miatt. Megszoktam már, hogy megbámulnak.
- Igen - bólintottam. Nem igazán tudtam mit mondani, itt nem igazán volt lehetőség mit csinálni. Általában ennél beszédesebb és vukibb vagyok, na de az a baleset a fával kicsit vissza vett a kedvemből.
- A kövi két nap alatt tuti kivágom a fát - morogtam.

Újfent kirobbant belőlem egy kiadós röhögés, mikor elképzeltem ezt a gyönyörű lányt egy fűrésszel, alig takaró kantáros rövid gatyában, ahogy a fát fűrészeli.
- Wow - nyögtem, majd beleszívva a cigibe észhez tértem, hogy hol is vagyok. - Megnézném, nagyon szívesen megnézném - kacsintottam rá.

- Na azt elhiszem - csóváltam meg a fejemet. Belőle... sok egyéb mást is kinéznék. Na jó, azt hiszem zárom a körlet ajtaját.
Felsóhajtottam. Azt hiszem én most elpárolgok.
[color=#b00057- Most megyek, beszerzek valami tuti fűrészt -[/color] kacsintottam rá a srácra, majd a körlet felé vettem az irány.

- Menj csak, cicám - integettem vidoran. - Ne felejts el megfelelő védőruhát is szerezni hozzá - kiáltottam még utána. Mostantól az ablakban fogok lógni, hogy a hölgyemény mikor vág fát. Nem akarok lemaradni róla. Még elszívtam a maradékot a slukkot, aztán elpöfékeltem még három szálat. Utána meg visszatértem az egész napos lődörgéshez. Van egy kocsma a közelben, lehet meglátogatom.

Köszi

Redrick;;


Megkönnyebbült sóhajjal léptem át a kaput. Nem volt sok cuccom. A mankóimat már Pesten elhagytam. Kicsit nehézkesen, döcögősen mentem, de haladtam. A zsákomba olt még egy túrós batyu, azt terveztem elfogyasztani, csak előtte terveim között szerepelt, hogy leüljek. A franc essen mindenkibe! De a jó dolog az, hogy ha szombaton hivatalosan is elkezdődik a kiképzés, akkor apám végképp nem fog tudni elvinni innen, sőt! Már nagyon most se!
Megkönnyebbülten rogytam le a padra, és vettem elő a péksütit. Nyami. Remélem finom kaját adnak ebédre.

A busz mely ide szállít megérkezett úti céljához. Tudtam hogy most már nincs vissza út. Amint kinyílt az ajtó, leszálltam. Vettem egy nagy levegőt és átléptem a bejáratot . Nem sok mindent láttam. Csak egy hatalmas épület komplekszumot láttam meg egy kis padot melyen egy gyönyörű lányka ült és evett éppen evett . Gondoltam társaságra vágyik így hát odasétáltam hozzá és illedelmesen köszöntem :

- Helló! - köszöntem barátságos mosollyal az arcomon.

Belemélyülhettem az evésbe, mert nem vettem észre, hogy valaki közeledik. összerezzentem a hang hatására és nagy boci szemekkel pillantottam fel, az álló fiúra.
- Szia - köszöntem vissza kissé ijedt hangon. Nyakig megfigyeltem, feljebb már nem néztem. Nem tudtam. Jó, defektes vagyok. Ez van.
Nem beszéltem akcentus nélkül, de tisztán érthető volt azaz egy szó, amit kinyögtem.

- Ohh bocsánat! Remélem nem ijesztettelek meg.. Redrick Schuchart vagyok. De a legtöbben csak Rednek szólítanak.. és téged hogy hívnak? - kérdeztem kíváncsian

Na most erre mit mondhattam volna? Hogy kórházból szöktem és reménykedek, hogy apám nem jön rá szombatig, hogy itt vagyok?
- Öhm... - kezdtem, majd elhalkultam. - Nem, nem ijesztettél meg - mondta végül lágyan, és kicsit arrébb csusszantam a padon, hogy le tudjon ülni.
- Mireia Sanchez vagyok - mutatkoztam be végül. - De röviden csak Mira.

Leültem mellé a padra majd kedvesen rámosolyogtam. - Szép neved van. És te mi célból jöttél szolgálni az Európai Nagyhatalmakat? - kérdeztem kíváncsian. Közben alaposan végigmértem a lányt. Szívem kicsit gyorsabban kezdett el heverni.. csodáltam hogy milyen gyönyörű ő. És hogy mit keress egy ilyen lány, egy ilyen helyen.. de hát úgy tűnik a sors akarta ezt így.

Bólintottam és kicsit pirulva fogadtam a bókot. Lehet, hogy a nevem szép, de én nem tartom magam annak. Így lényegében mindegy mit mond.
- Már kaptam Biotrint, így mindenképpen itt landoltam volna - feleltem végül. - Semmi közöm nincs a háborúhoz. Lehet, hogy hasznom is lesz. De, ha nem... - megvontam a vállamat. - Az se nagy dolog - felsóhajtottam. Nem állt szándékomban beavatni az életembe. Nem is az, hogy nem állt szándékomban, egyszerűen nem akartam. És legyen ennyi elég.

- Én is így vagyok ezzel.. én is csak azért jöttem mert meg akarom védeni azokat akiket szeretek.. semmi másért. Engem nem érdekel miért kezdődött ez az egész.. abban reménykedem hogy hamar véget fog érni. - mondtam egy sóhaj keretében.

- Hát, legyen igazad, és érjen véget hamar. Utána úgy se tervezek leszerelni - megvontam a vállamat. - Sirius-ra jössz, ugye? - kérdeztem azért. Reméltem, hogy az első ismerősöm velem egy programon vesz rész. Ciki lenne, ha kiderülne, hogy két különböző programra várakozunk.

- Igen.. én is Siriusos vagyok. Gondolom amúgy itt is külön lesznek a fiúk és a lányok. Anyám járt egy ilyen vallásos iskolába.. érdekes lesz..

- Nem tudom - ráztam meg a fejemet. - Szerintem itt csak alvásra leszünk elkülönítve. Nincs értelme külön tartani a kiképzést... Legalábbis szerintem - fejtettem ki a véleményemet. Persze, aztán majd  kiderül, hogy hogyan is működik egy ilyen.
- De... - kezdtem lassan. - Ha nem gond én lecuccolnék, meg átöltözök egyenruhába. Aztán gondolom még összefutunk. Van még egy hét szombatig - mosolyogtam rá halványan Redrick-re. Majd később, ha egyedül leszek adózok a gondolatnak, hogy mosolyogtam.
- Szia - köszöntem el tőle.

//köszi //