Dalma Szepesi

Hogy milyen is vagyok?
Lázadó és előítéletes. Na jó az utóbbi talán csak azokkal szembe, akik ugyanazokat az elveket képviseli, mint anyám. Ezt leszámítva cuki vagyok. Meg kissé szétszórt, bolondos. Mondhatni, hogy hiperaktív is, de helyette sokkal szebben hangzik, hogy aktív, és energikus. Szeretem az extrém sportokat. Meg imádom a sebességet. Motorozok. Van egy cuki vérvörös motorom. Imádom. Van ezen kívül egy bizonyos stílusom, amit sajna nem mindenki tud tolerálni. Na de ez van. Ha nem tetszik lehet menni.

Arányos a testalkatom, bár kicsit szerintem sovány vagyok. A pasik szerint nem. Szerintük kellemesen doborodok ott ahol kell. Végül is mindegy, mert fekete cuccokat hordtam mindig. A kedvenc ruhadarabom egy bőrdzseki, melyet még a legelső pasimtól kaptam. Ő tanított meg motorozni. A hajam szőke és jelenleg a lapockám közepéig és. A szemem színe... Na az vicces. Heterokrómiám van, ennek értelmében a bal szemem kék, a jobb pedig zöld.

Megszülettem 19 évvel ezelőtt családom második gyerekeként. Már akkor fel kellett volna tűnnie, hogy anyámnak komoly baj volt a fejével. Sajna erre pár percesen nem voltam képes. Később, tinédzser éveim elején szembesültem ezzel a problémával.
Addig szépen eléldegéltem, mint hal a vízben. Nem volt semmi gond. Jártam oviba, mint a többi velem egykorú, utána megkezdtem az általánost.
Közben azért megszületett az öcsém, meg lezajlott egy válás is, és a tesóim meg én maradtunk anyám nyakán. Ekkorra datálom anyám végleges megzakkanását. A válás fájdalma elől az ezotériába menekült, meg a homeopátiás szarokba. És persze minket is akart vinni magával.
14 éves és "nagy lány" lettem. Magyarán megjött. Görcsöltem és a halált kívántam, na meg egy cataflamot. Erre mit kaptam? Valaki szörnyű teát, ami csak arra volt jó, hogy még szarabbul legyek. Így életem le az életemet. Ha valami bajom volt, rögtön anyám elővett egy gazt és azzal etetett. Mondjuk azért kész mázli, hogy mikor Bogi eltörte a karját nem szentelt vizet és növényeket szórt rá, hanem bevitette a kórházba. Vagyis a szomszéd bácsi, András bá' vitte be, mert anyám már a kórház közelébe se bírt menni. Azt hangoztatta, hogy az orvostudomány maga a sátán, és megmételyez, meg bélyegez, meg mindent csinál. És volt képe a szülőanyámnak átneveznie minket. Szerencsére nem fogadták el hivatalosan. A nővérem, aki egyébként Boglárka volt, lett Midnight, én a Dalmából lettem Dawn, az öcsém a Balázsból Eclipse. Vagy túl sok alkonyatot nézett anyám, vagy nem tudom mitől kattant be így. Lehet valamelyik füve a gond?
Mindenesetre 16 évesen jöttem össze Zsomborral, egy helyi motoros banda tagja volt. Még fiatal voltam meg kalandvágyó. Éppen lázadtam minden ellen. Így a srác kapóra jött. Neki adtam magam, cserébe megtanultam motorozni, a bőrdzsekim is tőle van.
Boldogok voltunk. Egészen addig, míg anyám fülébe nem jutott a dolog.
Na akkor otthon is kitört a harmadik világháború. Ja mert hát közben utolért minket a háború. Zsombit behívták, én meg magamra maradtam a megzakkant anyámmal. A nővérem és az öcsém, inkább beletörődött. Én nem tudtam. Nekem elegem volt. Évekig nem törődött velem, hogy kivel vagyok és mit csinálok, erre 19 évesen neki állt papolni, hogy milyen felelőtlen meg miegyéb vagyok. Na ekkor elküldtem anyámat a francba. Bármennyire is ciki. És erre mi volt a válasza...? Az hogy a Mars rossz szöget zár be a Jupiterrel és ezért zavar van a csakráimban, ezért vagyok elviselhetetlen. Olyat visítottam, hogy a szomszédok is átjöttek, hogy mi történt. Nem tudom mi történt. De nálam akkor telt be a pohár. Összerámoltam és ott hagytam mindent. Szegedre mentem, és önkéntesnek. Zsombor valahol úgy is harcikál. Nekem meg nincs miért otthon maradnom.

Tisztelt Hadsereg!
Próbáljanak ki egy napot anyám társaságában, és rögtön tudni fogják mi motvilált. Persze, ha kell indok, akkor a szokásos: megvédem a hazámat az gonosz oroszoktól, meg világbéke és satöbbi.